Úrnapján a katolikus egyház az Eukarisztia misztériumára irányítja a figyelmet: Krisztus ma is itt van velünk, értünk, az átváltoztatott kenyérben és borban. A hívekkel telt szatmárnémeti Székesegyházban, csütörtökön este hét órától Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök mutatott be papjaival szentmisét, a szertartás elején a vigasztaló és erőt adó Istenre figyelve: "Közösen mutatjuk be hódolatukat Krisztus Szent Teste és Vére ünnepén, a közöttünk maradt csodának, ugyanakkor mag akarjuk mutatni hitünket a világnak. Azt a hitet, amely számunkra vigasztalás és erő. Vigasztalás, mert Jézus nem hagyott magunkra bennünket, és erő, mert ő ma is velünk járja mindannyiunk keresztútját, mellettünk halad, táplál bennünket. A kérdés csupán az, hogy mi elfogadjuk-e ezt az erőt, táplálékot, amit ésszel nem tudunk felérni. Elfogadjuk-e azt a vigasztalást, amit a köztünk maradt Oltáriszentségben Jézus Krisztus akar nekünk adni? Hitünknek legnagyszerűbb titka az Oltáriszentség. Krisztus itt van, köztünk maradt megdicsőülve, valóságosan. Méltán jár ki Neki az imádás."
Szentbeszédében a Püspök atya a kenyér és a bor, már az ószövetségben megmutatkozó szimbolikájáról beszélt.
Majd kiemelte, a mi döntésünk, hogy akarunk-e Krisztussal élni: "Ha nem táplálkozunk az Oltáriszentséggel, akkor nem fogjuk érezni segítő hatását. A legszebb ajándék, amit Istennek adhatok az, ha élek a lehetőséggel, amit Ő nekem, miattam adott. De, ha mi Jézussal akarunk táplálkozni, ha magunkba akarjuk fogadni, akkor meg kell változzon az életünk. Ez a mi döntésünk, a Jóisten nem fogja a szabadságunkat elvenni. A mi részünkről ez egy szabad döntés kell, hogy legyen: igen, akarom Jézust a szívembe befogadni, akarok úgy élni, ahogyan Ő kívánja tőlem. Ha mi szorosan Krisztushoz kapcsolódunk, ha Krisztussal jelen vagyunk, akkor a környezetünkben is ott van Krisztus. Ha Vele táplálkozunk, akkor minket alakít és krisztusivá tesz, és számomra is az lesz a legfontosabb, ami számára."
Az esős, szeles időre való tekintettel a szentmise végén nem tartottak a város régi főterén körmenetet, hanem a Székesegyházban vitték körbe az Oltáriszentséget, a négy mellékoltárnál meg-megálva és a hívekkel közösen imádkozva. A hívek ugyanakkor küldetést is kaptak. Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök megkérte őket, legyenek szentségtartók: az áldozáskor magukhoz vett ostyát vigyék magukkal, szenteljék meg életüket, környezetüket.